Mindig van valami. Valami fura. Persze egyre nehezebb átlépni az ingerküszöböt. Az sem egy bulvárhír, hogy külsősökkel titkosították a kormányülések hangfelvételeit. De azért valakit csak érdekel.
Az új kabinet már vizsgálja, hogy a Bajnai-kormánynak tízmillióért dolgozó magáncégnek volt-e erre törvényes engedélye, illetve jár-e biztonsági kockázattal az adatok kiadása.
Biztos kiderül, hogy az égvilágon semmilyen gond nem volt. A kocka meg el van vetve. De kit kérdezzünk a kockázatokról és mellékhatásokról?
Kiadták az iratokat. Olyan lazán hangzik. Ez egy laza ország. Itt vezetők titoktartásért kapnak pluszpénzeket, s nem százezreket. Titkos, hogy ki titkosít?
A vizsgálat elindul, még nem tudjuk, mit fog feltárni. Igazából lehetnének nyilvánosak is a kormányülések felvételei. De nálunk mindent titkosítanak. Nem ám a pszichopata gyilkos kap életfogytiglanit, hanem az iratok.
Mi lenne, ha titkosítanák Magyarországot? Akkor eltűnnénk a térképről, de cserében békében élhetnénk? Én megszavazom.
Amúgy a szellősebb, nagyobb nyilvánosság talán csökkenthetné az összeesküvés-elméletek népszerűségét. Hiszen az USA után simán lehet, hogy mi hiszünk a legtöbben ilyenekben. A parákban. Mert a magyar bírja a parát. Ha meg nincs, akkor csinálja.
Úgy szeretném, ha kiderülne, hogy valami jól megy. Flottul. Pöpecen. Például, hogy elrejtettek valahová pár milliárd eurót, de megtalálták, s így fél év alatt befejezik a 4-es metrót.
